Their stories
"Az élők csupán vakációzó halottak."
Nem tudom mi értelme van, s mihez következtethető. Csak úgy jött, mint derült égből a villámcsapás ^^
Ma nagyon írós kedvembe vagyok, így itt van egy egyrészes kis valami. Címe nincs!!
...Még mindig egyedül vagyok. Elhagytak, de nem tudom miért. A kis szobám mi egykor menedéket nyújtott, most tele lett fájdalommal, s a csúf magány furakodott be. Miért hagytak itt? Miért vagyok egyedül? Ez a sok "miért", de választ úgyse kapok. Kitől is kapnék??....
Már késő este van, kint tombol a vihar. A szél hevesen fúj, az eső úgy kopog az ablakon, mintha csak azt várná, hogy valaki megsajnálja, s beengedi. Villámok cikáznak ide-oda a levegőben, amit mindig egy hatalmas égi robbanás követ. Minden ilyen hangnál megremeg a testem.Félek! Mindig is rettegtem a viharoktól, mert csak rossz emlékek kötnek hozzá... Egy ilyen napon költözött el az egyetlen barátom akit egyben tiszta szívemből szerettem, s még mindig szeretek. Mikor behunyom szemem a csillogó,barna szemét és ugyanilyen barna haját látom miközben ugyanazt a két szót ismétli "örökké együtt". De amilyen hamar jön, olyan hamar el is illan, s ismét egyedül érzem magam.
Gondolkozásomból hangos dörömbölés ráz fel, ami az ajtóm irányából jön. Ki az aki ilyen időben kimerészkedik az utcán?? Gyorsan lerohanok a lépcsőn, előkapom a kulcsom, s kinyitom az ajtót. Nem hiszem el... hogy talált rám?? A testem magától mozdul. Azonnal a nyakába ugrom, szememben könnyek szöknek. Olyan rég volt már, mikor nem csak gondolatban hanem élőben is láthattam ezt a gyönyörű barna szempárt. Úgy hiányoztak, de a viselője is. Emlékszel, mondtam, hogy szeretem.
Hosszú percek óta ölelkezünk az esőben, de nem zavar. Most nem érdekel semmi, csak ő és az érintése.-Hiányoztál..-suttogom, alig halhatóan.-Te is nekem!!-ismét folytattuk az ölelkezést....Ez a nap mindent megváltoztatott. Már nem voltam egyedül, s boldogabb voltam mint valaha....
Hát elég szar lett, nézzétek el ^^" Remélem egy picit ellesztek vele, mert egy darabig nem tudok felrakni, bocsika.